A történet ma esett meg velem, illetve szerencsére csak szemtanú voltam. Életemben először utaztam a BKV 85-ös buszán, ami Kőbánya-Kispest állomás és az Örs Vezér tere között közlekedik.
Kb a Lada utcánál (hehe) a második ajtónál szállt fel 4-5 kopasz-hosszúhajú-bőrkabátos-tetkós-igénytelen egy üvegkancsóval, aminek az alján még lötyögött valami borféleség. Jelenlétüket csak abból lehetett érzékelni, hogy verbálisan nekiestek egy családnak (apu, anyu, babakocsi), de főleg a családfőnek, aki külsőre talán izraelita lehetett, de őszintén megvallva fogalmam sincs, tőlem akárki lehet akármilyen. Aktuális rendszerváltóink szakmailag annyira a topon voltak, hogy szegény srác 5 perc alatt volt "nigger, cigány és zsidó is", mindegy, csak idejönnek és csinálják a gyereket, és a szociális segélyért állnak sorba. (Mondjuk arra külön kíváncsi lennék, hogy a szószóló nagyhajú bőrdzsekis mennyi adóval járul hozzá évente Magyarország jólétéhez, ill. hogy rendelkezett-e érvényes jeggyel, vagy bérlettel, azután dumálhat ingyenélőkről) Szégyen, vagy nem, senki nem akart velük kötözködni a buszon, pedig sok utas volt. Teljesen megértem, hogy mindenki inkább kussolt és figyelt, ilyen állatok ellen nincsenek észérvek, verekedni meg senki nem akart.
A rohadékok azonban akartak. A Téglavető utcai megálló előtt annyira felhergelték magukat, hogy a verbális eszközeiket egyre inkább felváltotta a fizikai erőszak. Ez persze már a többi, eddig nyugodtan tűrő utasnál is kiverte a biztosítékot, és megpróbálták megakadályozni. Erre elkezdtek szónokolni a zsidóságról, mire egy férfi beszólt nekik, hogy mivan "ősmagyarok". Természetesen azonnal odaléptek hozzá. Abban a pillanatban, ahogy elkezdődött a lökdösődés, megnyomtam a vészjelzőt. Pont jött a megálló, a sofőr megállt, és ült a seggén, hogy leszálljanak. Többnyire vették a lapot, egy páran leszálltak, de az egyik kopasz, akinek a kezében a kancsó volt, ottmaradt. Több utas is odajött szólni a buszvezetőnek, hogy csináljon valamit, mire ő előhúzta az "addig nem megyünk tovább, amíg" aduászt. Ezután végre kikászálódott az irodahelységéből, és leparancsolta a buszról a majmot, akihez közben visszatértek a társai.
Ahogy leléptek a buszról, a kancsós Don Quijote rögtön szélmalomnak nézte a buszt, küzdött, rúgott, kiabált, majd az elinduló busz ablakát ököllel majdnem beverte, egy hölgy fejétől alig pár centire. Még szerencse, hogy ezeket az üvegeket úgy tervezték, hogy több százezer kilométert kibírjon, akár a Thököly úton is, úgyhogy amíg nem fémkukával esnek neki, addig bírja.
A buszvezetőnkre jellemző, hogy annyira topon volt, mint egy másnapos csirke. A balhét, míg kezdeti állapotban volt, szó nélkül tűrte, és a verekedés kitörésekor is csak a visszapillantójába pislogott. A nagy riadalom után a következő megállóban csak a busz kétszeri újraindítása után tudta kikapcsolni a vészjelző sípolását, majd percekig kellett unszolnunk, hogy végre beszóljon a központba, hogy esetleg rendőrt küldjenek oda a megállóhoz, hogy esetleg ne szálljanak fel a következő buszra. Még annyit sem bírt megkérdezni, hogy nem esett-e valakinek baja. Miért nem készítik fel őket ilyen helyzetekre?
És van a mai esetben valami, ami kétségbeejtő. Ennek az előzménye az sajnos, hogy ma Magyarországon széles körben elfogadott nem csak ez a fajta vélemény, hanem ez a fajta vélemény nyilvánítás is. Undorító és felháborító, hogy egyes emberek ha felszállnak a buszra, inzultálni és fenyegetni merik a békésen utazókat. Gyakorlatilag következmények nélkül. Ki védi meg a megtámadott családot, ha nem a buszon, hanem az utcán találják meg őket? Ki véd meg engem, ha sértegetnek, fenyegetnek? Amíg nem ütnek meg, addig nincs eszköz ellenük, és utána is max felírják az adataikat, és szabadok. Mi ezeknek az ellenszere?
Nincs helyük a társadalomban.
