Nem tudom, miért fordult a nálunk ilyen brutalitásba a cigányság integrálása a modern társadalomba. A válság talán az oka, hogy egyes emberek, vagy emberek csoportjai öngyilkosok lesznek, másik részük pedig más embereken vezeti le a feszültségét. Úgy, hogy kivégzi(k) őket. Nem vagyok vak, a cigányság jelentős részével vannak problémák, amiket nem elsősorban a magyarok szimpla idegengyűlölete alakított ki, sokkal inkább az eltérő kultúra, és az abból következő konfliktusok. Nem véletlenül van az sem, hogy a munkáltatók fenntartásokkal kezelik őket. Nem, nem azért mert cigányok. Illetve de. Egy állásra jelentkezőnél honnan tudnák, hogy nem olyan, mint a többi, akit én általában cigánynak nevezek. Erre a mondatomra tíz jogvédő csimpaszkodna, hogy miazhogy. Egy klimatizált irodából lehet, hogy én is így látnám.
Hozzáteszem, ezt sosem nevelték belém. Miskolciként rájöttem én magamtól, már általános iskola alsó tagozatában, hogy kikkel nem jó barátkozni, mert köpködnek, verekednek, mosdatlanok, adott esetben tetvesek is. Öcsémet is ebben a korában (!) fejelte egy cigány, csak mert szóvá merte tenni, hogy miért vette el tőle, és miért rúgta fel az iskola tetejére a labdáját. Felső tagozatban a 'C' osztállyal volt tesióránk, amikor az öltözőben duhajkodás közben két padot összerúgtak, és közte maradt a csuklóm. Megfenyegettek, hogy nehogy merjek szólni a tanárnak. Szóval rájöttem én magamtól is, kik azok, akiktől jobb az utca túloldalára húzódni ha csoportosan jönnek velem szembe. Szerencsére ez egy jól felismerhető, messziről hallható réteg, megjelenésre is fenyegetőek, félelmet keltenek az emberben, szinte lehetetlen őket kiszámítani, vagy védekezni ellenük. Sajnos ez a nagyobb részükre jellemző. Na egy velük megtömött ladával kocantatnék néhány jogvédőt egy kihalt országúton, és akkor megtudnák, hogy kinek milyen jogai vannak.
Bár már nagyon elkanyarodtam, mégis a tisztesség megköveteli tőlem, hogy szóljak azokról a romákról, akiket gyakorlatilag észre sem veszek, hogy romák. Egyrészt azért, mert nem úgy kezdek el beszélgetni valakivel, hogy megnézem, hogy kicsoda-micsoda. Másrészt mert találkoztam már munka kapcsán egy olyan sráccal, akit csak a neve hallatán figyeltem meg, hogy tényleg ez egy roma csávó. Addig észre sem vettem, tök rendes gyerek, de ott egyfajta tiszteletet ébresztett bennem, hogy végre, így is lehet. Vagy az utcánkban lakott két család. Az egyik az utca tetején, a másik az utca alján. Körülbelül az anyagi lehetőségeik is hasonlóak voltak. A fenti családhoz a jány eljegyzésekor egy 10-15-ös Merci-BMW-Audi kocsisor érkezett (a végén egy platós teherautóról szólt az élőzene), szóval elég jómódúak voltak. Egyszer voltunk náluk, és már a bejárat előtt megkértek, hogy vegyük le a cipőnket. Pozitív benyomás. A "lenti" család egy elég szerény házikóban élt, de lehetőségeikhez képest tisztességesen, rendben volt a porta, a ház előtt az útszélét is kigyomlálták. A gyerekek is aranyosak voltak, mindig köszöntünk egymásnak, sőt, egyszer még a használt bútorainkat is odaadtuk nekik. Jó érzés volt. Mindkét család sokkal tisztességesebben élt, mint jónéhány magyar család.
Bár most már tényleg rohadtul nem a témánál tartok, muszáj volt elkanyarodnom, hogy lássák, objektíven közelítem meg a témát. Sokan erre nem képesek. Molotov koktélt dobnak rá és lelövik azt, akinek munkája van, igazi példaképe lehetne a többi cigánynak. Na ezzel nem azt akarom sugallni, hogy csak a nemdolgozó ingyenélőket kell irtani. Ez mindenképpen borzasztó, és elfogadhatatlan. És most már kézigránátot dobnak rájuk. Ráadásul ilyen alattomos módon, gyáva beszari köcsögök, akik így vezetik le a sérelmeiket. És újra csak a jogvédők fognak jönni. És a cigányönkormányzatisok. És nem jutnak semmire. Igen, megint egy támadás azért, mert cigányok voltak a szerencsétlenek. És újra csak a sebek nyalogatása, sérelmek listájának bővítése történik ahelyett, hogy a valós problémára fókuszálnának: tenni a probléma gócpontja ellen! Próbáljunk meg toleránsabbak lenni, több lehetőséget azt hiszem nem kell teremteni, mert így is rengeteg támogatást kapnak. De meg kell megtanítani őket, hogy van alternatíva, tudjanak élni a lehetőségeikkel, van kitörési lehetőség, van rendes élet. És igen is, külön kell a cigánygyerekekkel foglalkozni. Plusz figyelmet kell rájuk szentelni, olyan dolgokat megtanítani, amiket otthon nem látnak, amikkel be tudnak illeszkedni egy európai államba. Más a kultúrájuk, ezt inkább tisztelni kell (pl. Szabolcsban, ahol néhány helyen az óvodai foglalkoztatás roma nyelven is történik) nem pedig eltiporni. Mi azért sírunk, hogy hogyan bánnak szegény szlovákiai magyar kisebbséggel. Mi vajon különbül bánunk-e a saját kisebbségeinkkel?
Nagyon remélem, hogy ez volt az utolsó ilyen brutális gyilkolás, de ha mégsem, akkor azt kívánom, hogy legközelebb ne jussanak ki az utcából, hanem tapasztalják meg, hogy milyen az, amikor a cigányság valóban összefog.
Update!
A poszt írása óta változott a hír. Mivel a kommentelők ráragadtak egy mondatra, ezért frissítem: nem, egy suttyó alvilági figurát természetesen nem tartok példaképnek (bár ezt sehol sem említettem, de most itt megerősítem). Nem mondtam azt sem, hogy összefüsség lenne a két eset között. Bár nem kell hozzá nagy rálátóképesség, mindkét családot éjszaka támadták meg és az ablakon dobtak be/lőttek be. Ha az elkövetők és az indíték nem is, a mód az, ami közös. A lényege, hogy borzasztó, hogy ma Magyarországon ez legyen a konfliktus rendezésének módja.
Az utolsó 100 komment: