Ha már az APEH-nál kritérium lesz a 90-es IQ, érdemes lenne ezt a pénzintézeteknél is bevezetni. Fél éve azért váltottam az Unicreditre, mert többek közt kínálta azt az ingyenességet (persze részben), amit elvárok egy banktól, ha már nála van a pénzem. Mikor megtudtam, hogy a diákszámláért csupán 50 Ft-ot kell fizetnem, ellenben 0 Ft-ot a pénzfelvételért, az internetes utalásért, és erről még ingyen tájékoztatnak smsben, tudtam, hogy nekem találták ki. A VOLT bankomnál, az o betűvel kezdődő, hárombetűs pénznyelőnél erre esély sem volt, sőt, lennének cifra történeteim a kártyahasználattal kapcsolatban.
De ez most mind nem érdekes. Már az új számla nyitásakor feltűnt, hogy nem a rendezett bankos pultrendszer van, hanem beesik az ember, ott van pult, ahova állni lehet, van asztal, ahova leülhetnek az ügyfelek. Akik elég tanácstalanok, hova, melyik pulthoz álljanak/üljenek. Tőlem volt, hogy a biztonsági őr kérdezte meg, hogy mit szeretnék, majd elment, és mikor visszajött, akkor csak annyit mondott, hogy valószínűleg melyik pulthoz mehetek majd. Számlanyitáskor infantilis hangulat fogadott, rohangáltak, szaladgáltak, az ügyintéző nő néha átkiabált a kolegáinak, nevetgélt, mintha feltolt volna két speedkúpot. A levelezési cím beállítását persze én juttattam eszébe, pedig, mint megtudtam tőle, ezt neki kellett volna kérdeznie. Az ügyfélkártyámra is rosszul írta rá a számlaszámom. Ezt úgy tudtam meg, hogy hál' Istennek ahol először meg akartam változtatni, ott nem csak simán beírták, hanem volt a rendszerben egy algoritmus is, ami kiszűrte, hogy helytelen a számlaszám. A netbankon keresztül meg tudtam nézni, majd helyesen leírni a számlaszámom, de ez már önmagában is nonszensz.
A napokban a barátnőmmel arra szántuk el magunkat, hogy közös rendelkezésű számlát hozunk létre. Mivel az Unicreditben meg voltam elégedve a kondíciókkal, úgy döntöttünk, hogy a meglévő számlámat alakítjuk közössé. Az ilyenkor szokásos félórás káosz után végül random módon egy asztalhoz kerültünk. A szimpatikus fiatalember kb. az első napját töltötte a munkahelyén. Rendkívül flegmán beszélt, és néhány mondat után kiderült, hogy fingja sincs a dologról. Olyan kereszkérdéseket tett fel, amit tulajdonképpen neki kellett volna tudni. Meg persze mi voltunk a béna tudatlanok, nem tudjuk, hogy mit kell beikszelni. De ő sem, vagyis nem mondja meg, találjuk ki értelemszerűen. Párszor már úgy éreztem, hogy kirángatom onnan, mit képzel. Teljes nyugalommal magyarázta a számlám feltételeit, de amikor visszakérdeztem, hogy úgy tudom, hogy a diákszámlán az sms ingyenes, akkor elgondolkozott, és végül is nem is tudja, nem ismeri a feltételeket. 40 perces pötyögtetés és néhány aláírás után (miután már kétszer is elő kellett venni az iratokat, pedig azt mondta, hogy eltehetjük) átment a szomszédos asztalhoz, és végre megkérdezte a kolléganőjét, hogy mi is a teendő ilyenkor. Akkor tudtuk meg, hogy sztornó amit eddig csináltunk, újabb 20 perc következett, és nem is sikerült teljesen közös rendelkezésű számlát létrehozni, én maradtam a tulaj, aki bármikor kizárhatja a jogosultat.
Hozzátenném, hogy ez a bank megkapta a "Superbrands 2008" címet. Az ügyintéző asztala egyébként tele volt mindenféle reklámtollakkal, azok közül választhattunk aláíráshoz. A gagyi reklámtollak kavalkádja jellemezte az egész szolgáltatást amit ott kaptunk. Az orvosi rendelős várakozástól kezdve a felforduláson át a köcsög ügyintézőig minden ott volt. Tudom, tudom, mit sír a szám ennyi pénzért, örüljek, hogy ennél olcsóbban már nekem kéne őriznem a pénzem. Bár ezt sem nevezném szolgáltatásnak. A régi bankban viszonylag normális szolgáltatást kaptam ugyan, vagy inkább rendezettebb ügyfélkezelést, de azok a mesés összegek! Mármint amik őket illették, hogy náluk helyezhettem el a vagyonom.
A környékünkön eddig két Unicredit fiókban kellett csalódnom. Sajnos egyre távolabb kell mennem.
