Lehet, hogy nincs messze az az idő, mikor a - Szia! Hogy vagy? - után kedvesen érdeklődünk egymástól: Téged mért rabosítottak?
Engem momentán 2 db papírért, tavaly. Szkeptikusabb olvasók tudom most azt mondják: kellett ott még legyen más is, de az információ első kézből való. Azt a 2 db papírt nem loptam, nem hamísítottam, egyszerűen nem találtam.
Volt nekem egy cégem, ami kb. 10-12 éve nem működött már. No nem egy monumentális cégre tessenek gondolni, egyszerű 3 személyes reklámgafikai bt. volt.Az élet úgy hozta, hogy előbb csak felfüggesztettük a tevékenységet, de aztán sosem élesztettük fel a újra.
Tavaly tavasszal kaptam egy levelet, hogy a céget felszámolják. Örültem is neki, hogy pont kerül a végére. Megkaptam, hogy melyik iroda, és azon belül ki intézi a végelszámolást. Felhívtam az illetőt, aki felsorolta miket kell neki elvinnem. Mondtam, hogy időre van szükségem, hogy ezeket beszerezzem, illetve a régieket előkeressem. Gyenge próbálkozást tettem, hogy több mint 10 év ... de rá kellett jönnöm, hogy az elévülés rám, földi halandóra nem vonatkozik. Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy egy költözés, méghozzá egy olyan költözés közepében voltunk, ahol 18 év dolgait kellett kétfelé osztanunk úgy, hogy a kevésbé fontos dolgok egy konténerbe lettek lezárva egy időre. Ezt az iratköteget, ha volt is a kezünkben, a kevésbé fontos kategóriába soroltuk, és eltűnt a konténer mély bugyrában. Várható felbukkanási ideje úgy 8-9 hónappal későbbre volt tehető. Ezt is elmondtam a hölgynek, de biztosítottam arról, hogy mindent megteszünk, hogy valahogy előbányásszuk. Úgy máfél/két hónap múlva ismét felhívtam, hogy rajta vagyok a dolgon, de türelmet kérek még. Ezután felgyorsultak a lakás és a költözködés körüli teendők, és egy rövid időre elfeledkeztem a dologról. Így eltelt ismét vagy 2 hónap, mire bevittem neki minden papírt. Mikor találkoztunk átnézte, átvette a papírokat, kérdeztem: akkor így renden vagyunk? Azt mondta igen. Azt azonban elfelejtette mondani, hogy feljelentett a Vám- és Pénzügyőrségen. Nem is tudom mit feltételezzek. Vagy olyan nagynak nézte az én kis Bt-met, aminek se vagyona nem volt, se munka nem folyt benne 10 éve, ezért aztán bevétel sem volt, vagy ez volt akkoriban a legnagyobb, ha nem az egyetlen ügye, amiért aztán mint élete fő feladatáért mindet elkövetett, hogy lezárja.
A Vám-és Pénzügyőrségen aztán kihallgattak, majd közölték velem, hogy fotót készítenek és újlenyomatot vesznek. Jót nevettem rajta, mert azt hittem viccelnek. Még a fotós mondta is, hogy de jó kedvem van. Mondtam neki, hogy mert ezzel már fel lehet lépni a kabaréban. Mikor azonban láttam, hogy komoly, és előkerült a tábla a számmal, pont olyan mint amit a filmekben láttam, elmúlt a jókedvem. Szemfüles volt, mert ezt is észrevette. Megkérdezte, hogy mi a baj? Visszakérdeztem: maga szerint? Azt mondta: beszéljük meg. Mondtam, nincs mit, mert erre én szavakat sem találok, hogy 2 papír miatt - amit megjegyzem már két héttel azelőtt átadtam a végelszámolónak, és ezt a kihallgatáson jegyzőkönyvbe is vették - most mindjárt falhoz állítanak és főbelőnek. Nem sikkasztottam, nem loptam az államtól, nem károsítottam meg senkit, és az eljárás ugyanaz, mintha megöltem volna valakit.
A procedúrán végigmentem, volt fotó oldalról, szemből, újlenyomat, tenyérlenyomat, mondjuk nekem a számban nem turkáltak. Vagy elfelejtette a DNS mintát, vagy úgy ítélte meg az idegállapotomat, hogy veszélyes lehet.
Értem én, hogy jogszabály, meg törvény, csak azt nem értem mért nincs különbség az egyes ügyek, mulasztások, vétségek súlya között. Azt mondták, hogy, ha az eljárás megszűnik, törölnek a rendszerből. Kaptam egy megrovást, amiben megállapították, hogy közepesen vagyok veszélyes a társadalomra. De nem lehetek ott mikor a delete gombot megnyomják.
