Egy pap megvert egy postást. Isten bocsássa meg neki, mert a postás azt mondta nem fogja. A  két ember közötti vita állítólag régre nyúlik vissza, de az i-re a pontot egy újság tette fel. A pap nem kapta meg szeretett és megszokott Keresztény Élet című lapját, ezért aztán jól helybenhagyta a postást, aki a Szabad Föld hetilappal própálkozott nála. Megjegyzem sok kézbesítő feküdne az útmentén elagyabugyálva, ha a téves postai küldemények reklamációját így oldanánk meg.

A papot nem függesztették fel, nem zárták ki, nem égették meg, sőt, - a hír ma arról szólt - három nappal később misét celebrált. Na és akkor mi van? Én nem nagyon értem mi ebben a probléma. Magyarországon nem szokás az, hogy bárki is hibázzon azt beismerje. Ha meg nem hibázott mért is mondana le? Kivétel ez alól Szabó Pál közlekedési miniszter, aki a legutóbbi vonatbaleset után lemondott, bár vitatható, hogy szükség volt-e rá.

Nem mond le a képviselő. Deutsch Tamás bokros teendői miatt egy évig nem járt be a önkormányzati testületi ülésekre, de nem mondott le. Ellentétben egy munkahellyel, innen kitenni nem lehet, sőt még fizetés is járt neki. Zuschlag János ráért volna, de őt meg szegényt nem engedték dolgozni. Igaz az a havi apanázs amit kapott nem húzta ki őt a slamasztikából, de azért jól jött.

Nem mond le a miniszter. Gyenesei István önkormányzati miniszter a minisztérium hivatalos levélpapírját használta szórólapnak. Egy földijének a színdarabját ajánlotta a vidéki polgármestereknek. Persze nem azért, hogy megnézzék, hanem, hogy bemutassák. Ő kulturális missziónak hívja. Én úgy látom, hogy a pozíciójával élt vissza. Nem sokkal ezután a lánya szerepelt egy plakáton. Véletlenül pont a Magyar Turizmus Zrt, plakátján, ami szintén az ő fennhatósága alá tartozik. Mondják azért, mert szép lány. Nekem is jóképűek a fiaim. Nem lehetne...?

A lényeg, hogy ha valaki itt pozícióhoz jut, pláne, ha pénz is jár hozzá, meg egyéb kiváltságok, hát ahhoz ragaszkodik foggal körömmel. Nem mondanak le a mentelmi jogról, a számolatlanul felvehető pénzekről, sőt a papok még azzal is próbálkoztak, hogy ne keljen lemondaniuk a miseborról, ha vezetnek.

Remélem lesz idő, mikor egy miniszter, egy politikus, egy képviselő, egy pap, - és sor tetszés szerint folytatható - a titulusával járó etikai, erkölcsi felelősséget is magára veszi? Ámen