Itt élünk mi magyarok a Kárpát-medence közepén, mindig is mi voltunk kelet és nyugat között a választóvíz, most már schengeni határként is. Büszkék voltunk rá, hogy tőlünk keletre ott van ugyan a sötét Balkán, de minket már elér a jóval kulturáltabb nyugat szele, és hat is ránk. Ma már ugyan nem tudom ez a hatás hova lett, vagy a sötét Balkán PR-ja jobb-e, de sajnos megrekedtünk egy szinten. Nézzünk csak szét! A viselkedésünk, a környezetünk, a reakcióink, a beszédstílusunk, a törvényeink és azok betartása, politikusaink, stb. Ez itt maga a Balkán.
Egy vállalkozó fényvisszaverő mellényekkel próbált segíteni a veszélyes útszakaszon közlekedőknek. Útszakasz elején egy szekrényből kölcsön lehetett venni a mellényt, útszakasz végén másik szekrénybe vissza lehetett tenni. Ám a mellények eltűntek, egy szekrényt pedig megrongáltak. Ez annyira tipikus, hogy nem is csodálkozom. A frissen lefestett házakat összefirkáljuk, egy gyönyörűen megépített belvárosi parkból már másnapra letörjük a kődíszítéseket, ellopjuk vagy letapossuk a parkokból és a temetőkből a virágokat, eldobjuk a csikket, műanyagflakont, papírt..Parkolunk a rokkantak helyén, ehhez még sokan papírt is hamisítunk, átmegyünk a piroson, a zebrán, gyalogosokon, úgy parkolunk, hogy két autó helyét foglaljuk el. Ellopjuk az erdőt, mások uborkáját, a szegényeknek szánt ruhát, a betegeknek szánt pénzt. Nekünk mindegy a szmogriadó, a felszólítás, a páros vagy páratlan rendszám. Romlott élelmiszerrel is megetetjük honfitársainkat, sőt újra és újra. Megverjük a tanárt, az orvost, agyonverjük a balesetet okozót. A sor sajnos vég nélkül folytatható lenne.
Beszélünk szelektív hulladékgyűjtésről, pedig én már annak is örülnék, ha a az út menti szemét eljutna az első kukáig. Beszélünk arról, hogy tegyük szebbé környezetünket, én már annak is örülnék, ha nem rongálnánk. Beszélünk arról, hogy építsünk szebb, gazdagabb országot, én annak is örülnék, ha nem mindenki csak elvenni akarna.
Baj, az, hogy igaz a mondás, a fejétől büdösödik a hal. Országunk vezetői, törvényhozói, sem különbek. Számolatlanul elnyelt pénzek, csalások, hazugságok, vesztegetések, egymás pocskondiázása, saját maguk védelmére hozott törvények. A sor sajnos itt is folytatható lenne. De ez persze senkit sem ment fel az egyéni felelősség alól.
Csodálom ezt a vállalkozót, mert az emberek becsületességében bízott. Becsülöm ezt az embert, mert úgy döntött, hogy újra feltölti a szekrényeket láthatósági mellényekkel. Becsülöm, mert XXI. századi Don Quijote-ként valamit tett és újra próbál tenni ezért a balkáni népért.
Nekünk pedig követni kell a példáját. Ehhez elég, ha magunkra odafigyelünk, és arra, ha a valaki tesz valamit mások érdekében, vagy a környezetéért, akkor megbecsüljük, a láthatósági mellény pedig visszakerül a szekrénybe.
