Fel akarták robbantani Gaskót. Mondjuk cseppet sem csodálkozom, hogy a potenciális utasok lassan vérprofi terroristákká válnak tehetetlenségükben. Mert ahogy telnek a napok, úgy gyűlnek az indokok a sztrájkra, és ha netán az első meg is oldódna (esély egyenlő a nullával), akkor ott a következő, meg a következő, és mi utasok, már nem is tudjuk követni miért is nem járnak a vonatok.

Napokban jött a hír, fel akarták robbantani Gaskót. Lehet, hogy valaki csak egy kis színt akart vinni a pörköltfőzős, csülökevős, tv-t nézős, táncoslányokat várós, minden realitást nélkülöző vasutassztrájkba. De lehet, hogy a gyújtózsinór végén egy vonatra váró honfitársunk áll, akit a pályaudvar magányában és csöndjében senki és semmi nem zavart meg gonosz tervének kitalálásában.

Mindegy, hogy mi volt az indok, én most felhívással fordulok a lakossághoz. Emberek! Vigyázzunk Gaskóra, mint a szemünk fényére. Gondoljuk csak át mi történik, ha tényleg felrobban.

1. Százszor csúnyább látvány lenne, mint most, pedig most sem nyújt nagy élvezetet, mikor naponta többször látjuk a tv-ben, és több csatornán. De ez csak esztétikai megközelítése a dolognak.

2. Nézzük a gyakorlati oldalát. A sztrájk soha nem áll meg, mert nincs aki azt mondja, vége. Mondjuk most se mondja, csak görgeti, görgeti, mint szkarabeusz a ganajgombócot, de akkor már nem is lesz esélye, hogy megállítsa. Igaz, nem is tud több ideológiát tenni a sztrájk alá, de ami most van, az is kitart a végtelenségig. Szóval a sztrájk folytatódna az idők végezetéig, az emberek teljesen leszoknának a vasútról, buszokkal járnának, ami tisztább, kényelmesebb, pontosabb (még most). Nem kellene évről évre súlyos milliárdokat beletolni a MÁV-ba. Az állomások elhagyatottságukban lepusztulnának, majd az életveszélyessé vált épületeket lebontanák, és a vasutasok ott ülnének az állomások hűlt helyén és várnák a béremelést, a 250e Ft-ot fejenként, és egyetértenének a repülőtériekkel, meg a BKV-sokkal, és csak azért sem járnának a vonatok karácsonykor.

Most pedig nézzük az ideológiai oldalát. Gaskó "országbénító" István, a VDSZSZ mindenható elnöke, felrobbanásával egy sokkal magasztosabb posztba kerül. Rögtön kineveznék a "gördülő vasutassztrájk hősévé". Természetesen ezzel együtt jár a "örök és hallhatatlan vasutas" cím, ami első hallásra kicsit ellentmondásos, de ez neki járna, és persze csakis eszmei szempontból értelmezve. Minden állomáson bronzba öntenék, minden évben megkoszorúznák. Évfordulókat tartanának nagy megemlékezések, felvonulások, és persze sztrájkok közepette hogy aszongya: Gaskót, a gördülősztrájk beindítóját felrobbantották egy éve...két éve...tíz éve...stb.

Gaskó felrobbantása tehát nem tűnik jó ötletnek. Igaz a követeléseik sem, a sztrájk sem, sőt lassan a vasút sem.

Emberek, vigyázzunk Gaskóra, nehogy ebből az emberből még a végén hős legyen!