Nem lesz ma gigaposzt, inkább mint laikus várnék konkrét magyarázatokat a Kedves Kommentelőktől. Hogyan lehet az, hogy egy hónapja még a kormányfő elmondása szerint egy kezével megállította a válságot az országhatáron, ma meg már arról szólnak a pletykák, hogy 12 milliÁRD dollár segítséget (azaz hitelt) kapunk az IMF-től?

Nem arra vagyok kíváncsi, amit mindenki tud, hogy hazudtak éjjel meg nappal, teszik azt most is, és sokan mások is. Most épp azzal, hogy "inkább készítettek egy olyan forgatókönyvet, ami a legrosszabb esetre készít fel". Miért nem bírták egyszer az életben megmondani a tutit? "Nagy a baj gyerekek, itt és itt komolyak a gondok, stb stb.

Nem mondom, hogy a Synergon lenne a magyar Strabag, ami a pályázatok elnyerését illeti, de tény, hogy jól megy a szekerük. Azt sem kérdőjelezem meg, hogy profi munka az informatika területén és szakértelem áll az elmúlt 10 évükben, amitől évek óta a kuncsaftjaik közt tudhatják gyakorlatilag a gondosan közbeszerző Magyar Államot. Pontosabban az államigazgatás meghatározó cégeit. Hogy pontosan mióta, mely cégek ezek, részletesebben szerettem volna megkérdezni a Synergont, de többszöri megkeresésre sem vették fel a telefont, így az ő véleményük most kimarad. Ha sikerül elérni őket, akkor itt hagyok egy kis helyet:

Október 23. Munkaszüneti nap. A TV-ben a mosópor és a hüvelygomba reklámok között ünnepi műsorok előzetesei. A médiát is elárasztja 56. Az ember azt gondolná, nincsenek túl sokan, akik ne tudnák, mi is történt 1956. október 23-án. Vagy mégis?

Október 23-án este gondoltam, kimegyek a haverjaimmal egy kicsit beszélgetni, sörözni. Mikor kiértem, egy teljesen új ember ült a társaságban az asztalnál, aki mint kiderült az egyik haverom rokona és Pesten főiskolás. Mikor megérkeztem, épp a csajos-füves sztorijait mesélte, hogy a haverjaival eljárkálnak bulizni és általános- vagy középiskolás lányokat szednek fel. Meg, hogy ő rájött, hogy Pesten a legdrágább a fű mert ott 5000 Forint/gramm és épp ezért Szegedről fogja fölhordani, mert itt csak 2000 Forint. Ezeket a sztorikat hallgatva gratulálni akartam neki, és nyújtottam a kezem. Ez a gesztus nem talált viszonzásra, így inkább visszahúzódtam és hallgattam tovább. Mesélte még az ilyen kaliberű sztorijait, mikor az egyik srác feltett egy – mint később kiderült – elég nehéz kérdést. Megkérdezte, hogy tudjuk-e, mi történt október 23-án. Gyorsan jöttek is a válaszok. Az egyik ötlet a költészet napja volt. A másik, a KOMMUNIKÁCIÓS HÁBORÚ!

Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam, mától én is felügyelem a Majmok Bolygója tartalmát. Nevem nemes egyszerűséggel SIBA, ami nem jelent semmit, de remekül lehet tagelni az angolfüzet hátuljába. Célom a világbéke, és fiatalos lendületemmel igyekszem fenntartani a blog főváros-vidék-mérlegének egyensúlyát.

Régóta gondolkodom azon, milyen óriási lenne egy igaziból licenszelt Magyar South Park. A téma az utcán hever, ha lesz rá pénzem tuti megcsinálom. Ha valami, akkor ez tuti megérne egy külön epizódot. Tomcat a parlamentbe készül.

Micsoda?

A ferencvárosi  szdsz-es Gegesy Ferenc szeptemberben mondott le a mandátumáról, ezért időközi választások lesznek. A Zöld Párt is indul Polgár Tamással az élen. Állítólag már készült a bejelentésre, de azt csak október 23. után látta megfelelőnek, aonban a kurucinfó mégis megszellőztette. Nahát.

Elképzelem amint egy hosszú parlamenti ülésnap után fáradtan hazamegy, és gyárt egy pár füstbombát a másnapi bizottsági ülésre. Irigylésreméltó, hogy ha bekerül, gyakorlatilag az egész Kossuth tér a munkahelye lesz, akár a Parlamentbe, akár elé megy.

És most megadom a szót Polgár Tamás képviselőúrnak

- Tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim. Engedjék meg, hogy nyomatékosításként elővegyem vajsavval töltött tojásaimat...

Az egész annyira nonszensz, hogy simán elmenne áprilisi tréfának, ám Tomcat a saját oldalán már szervezi az aktivistáit, és további részleteket ígér az ünnep után. Sőt, már kapmányígérete is van: "Megmondtam, hogy olyasmit tervezünk, amitől hülyét kap a politikai elit."

A dolog csak ott siklik el, hogy ezt nem kell megígérni, a politikusok már egymástól is hülyét kaptak, nem kell nekik még egy. Szép és tartalmas cél. Hahaha én leszek az első aki egyszerre fingik és hány az országgyűlésen és aki majd jól megasszondja a ganéjoknak! Bár lesz aki nevet rajta, attól még előrébb nem vagyunk, reformok nem valósulnak meg, válságot nem oldottunk meg. Csak sírva röhögünk a saját szarunkon. Amíg meg nem esszük.

A mai napon a Majmok Bolygójára az Index főmunkatársát, Tóta W Árpádot telepítem. Meg is érkezett. Úgy gondolta, hogy egy zs-skálán középen elhelyezkedő antiszemita cikkre egy kellőképpen csattanós választ generál. Aztán csodálkozik, hogy léteznek olyan "sötét", "balfasz", "leghülyébb", "büdös bunkó", "leszarható" "senki", "kihalófélben lévő" "aljanépek", akiknek kicsit erős az ő vicce.

A következő bekezdés paaaróóódiiia!

Hej, Árpád álmodott egyet, kit kelljen ma eltomketesedett blogjában összehuncutolnia. Felkelt hát, disznóorrára ókuárét csúsztatott, megigazította fröcsögéstől nyálkás büdös körszakállát. Majd bekapcsolta megannyi gonoszságot, átokot és kígyót megjelenítő vérkommunista számítógépét. Satöbbi satöbbi.

Érted a dolgot Árpád? Ez csak vicc. Habár a MÚOSZ bizottsága nem ilyen módon fogalmazott. Nyilván ezért is balfasz aljanépek, mert nem olyan stílusban küldtek el a picsába, ahogyan te teszed, és megérdemelted volna. Szó nincs arról, hogy ne értenék a viccedet, inkább nem szeretik. Ehhez minden joguk megvan, még ha kihaló félben lévő népek is. Nézzük csak:

"A MÚOSZ Etikai Bizottsága osztozik a magyar állampolgár – és mások – felháborodásában, elhatárolódik mind az írás mondanivalójától, a stílusától, mind a szerzőtől és az internetes portál szerkesztőitől, akik ennek a felháborító írásnak nyilvánosságot biztosítottak.Határozott véleményünk, hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának egymáshoz való viszonyának súlyos torzulását tükrözi ez az írás éppen úgy, mint az - a Magyar Hírlapban megjelent –, amelyet mottóként idéz, és amelynek – egyesek véleménye szerint –, a paródiájaként jelent meg."

Mégis, mi a mondanivalója? Nyilván, hogy Bayer Zsolt mekkora egy segg, hogy egyáltalán él. Milyen a stílusa? "Aztán fordul egyet a zsidó álmában. Nedves, bűzös pokrócai közt röfögve, szipogva tovahenteredik, mancsa szőrös asszonyának löttyedt mellén pihen." A nagy anti-antiszemitizmusodban csak azt felejted el, hogy te magad is válogatott szidalmakat próbálsz beleadni Bayer szájába, amit szerinted valóban gondolhatott. Viszont ezeket nem Bayer mondja, hanem te! Te bizony!

Nem tudom, kitől, vagy mitől félsz, ha kritikát kapsz. Itt nem az a "primitív suttyó", aki kritizál, hanem te, aki erre bepörög, megsértődik, hisztizik, és mindenkit lehülyéz. Az már más kérdés, hogy Bayer Zsolt hogyan firkászkodhat szabadon ezzel a stílusával (ha jól értelmezem a MÚOSZ állásfoglalását, őt is elmarasztalták), de itt rólad van szó. Fogadd el, hogy rajtad kívül élnek még tökéletlen emberek a Földön, különben itt maradsz a Majmok Bolygóján.

Beindult a nemzeti csúcs nevű kommunikációs térfélcsere gépezet, tehát ma is beveszem a leszarom kapszulát. Nem demagógiából mondom ezt, a miniszterelnöknek ha a megtépázott jóhírét kell valahogyan visszaállítani, semmi sem drága, és csodával határos módon az ellenzék vezére is megértette a nép szavát, miszerint elég már ebből a KÉT főmajomból odafent. Igen, a másik ő. Nem véletlenül adta be a derekát már Brüsszelben sem, mikor kiállt teljes mellszélességgel a kormányfő 3 pontja mellett. Persze csak hogy a Ferenc is jól lakjon, és a szavazótábor is megmaradjon, nem maradhattak el a toplistás szlogenek, hogy hazug miniszterelnök, adócsökkentés, munkahelyeremtés. És most a nemzeti csúcson a jelenléte. Eddig a beteges hazudozó elől inkább kivonultak, mert adócsökkentés és munkahelyteremtés. Most mégis bevonult, mert adócsökkentés és munkahelyteremtés.

Náluk így megy. A babazsúr szervezőinek is megvan a kedvenc szavajárásuk. Rákerestem az index percről percre tudósításában, és a felszólalások megkezdése, azaz 10 után az első fél órában csak 8-szor szerepelt a "reform" szó. Kipróbáltam, én is elismételtem hosszabb-rövidebb időközönként nyolcszor. Ahogy sejtettem, ez átverés. Nem dübörgött kevesebb autó a Nagy Lajos Király útján, ám eltelt értékes tizenöt perc az életemből, anélkül, hogy csináltam volna valamit. Még ennek a posztnak az írását is szüneteltettem, ellenben jobban éreztem késztetést arra, hogy elmenjek wc-re.

Nem tudom, a mai felvonással ki ad kinek ziccert, azt majd holnap megtudjuk. Illetve lesz néhány médium és szakértő, akik még egy hónap múlva is okokat és szavakat keresgélnek a szellemi sivatagban. Én inkább elindulok túrázni egyet Magyarország igazi Nemzeti Csúcsára, a Mátrába.

Frissítés: Közben megtudtam innen, hogy még a tévé is közvetítette. Az m2. Egy pillanatra odakapcsoltam, de kiégett a retinám a szakértőktől. Hogy ezek mindenhol ott vannak! Hát igen, a gyanúm a majomparádéról beigazolódott, erre a politikus + kamera a garancia.

Kevés dühítőbb dolog van a bürokráciánál. Persze kétfelé lehet osztani a hivatalnokokat. Az egyik fajta kitalálja azokat a szabályokat, amiktől egy átlagember idővel megtörik, és inkább kifekszik a vonat elé. A másik fajta aki betartja a szabályokat. Ő különleges alkatrésze a nagy hivatali gépezetnek, pár év praktizálás után egyre könnyebben megy neki az emberek térdre kényszerítése. Akármilyen ügy elintézésénél, amikor csak egy kis jóindulatra lenne szükség, pókerarccal képes jogszabályokat idézni, és ha egy komplexebb kérdéssel két percnél tovább rabolnád az idejét, hát elteszi a kis fiókjába a maradék emberi érzését, úgy küld el jobb esetben csak egy másik ablakhoz, rosszabb esetben egy másik hivatalba.

Olvasni durva történeteket meghurcolt emberekről, de szerencsére engem most egy light hivatal nyúlványával hozott össze a sors. Sajnos úgy alakult, hogy egy lesérült rokonom helyett nekem kellett felvennem egy ajánlott postai kézbesítményt. Mit is képzeltem. Se nem vagyunk egy címre bejelentve, se nem vagyunk egyenes ági rokonok. Ha ágakkal kéne meghatározni akkor egy kicsit srén lefelé helyezkedek el tőle. A távolság jelenleg 200 km, én a fővárosban, ide érkezett neki egy értesítő. Mivel október elején egy baleset következtében a jobb kezét vállig be kellett gipszelni, kicsit bajos lett volna utazgatnia, sebaj, majd én. Mégegyszer, mit is képzeltem.

Első utam a postára. Bemutatom az értesítőt, felkészülve a várható kérdésekre megkerülve közelítem meg a témát. "Tudom, hogy nem én vagyok a címzett, de..." Az hölgy egy pillanatra lefagy a váratlan cseltől, ám nem hagyja magát, visszaakaszt. Végül annyiban maradunk, hogy én átfáradok egy másik ablakhoz és kérek egy meghatalmazási formanyomtatványt. Ez eddig teljesen rendben is van, azt leszámítva, hogy kettőnk aláírását (mint meghatalmazó és meghatalmazott) egy postai alkalmazott szeme láttára kell véghezvinnünk. Kikerülhetetlennek látszik a rokonom utaztatása, ám ekkor beugrik, hogy az értesítőn az is szerepel, hogy melyik nap próbálják meg újra kézbesíteni. Nincs más dolgom hátra, mint várni a postást, és átvenni a levelet. Mit is képzeltem.

A postás megérkezett, de rafinált fajta ez. Személyit kér, úgyhogy lebukom, és hiába magyarázkodom, ő baromi megértő és készséges, de nem szeretne az állásával játszani, mert ez simán kiderül, ha leellenőrzik. Pedig csak 2 másodpercre kellett volna becsuknia a szemét. Ő is ad egy meghatalmazást, ám ő kiegészíti, hogy ha kórházban van az illető, akkor a kórházi orvos pecsétje is jó a lap alján. Szóval az orvos üti a postai dolgozót. Tehát ott tartunk, hogy Dr. Kovács Géza dönthet úgy, hogy átvehetem a leveleket, Kis József postai alkalmazott dönthet úgy, hogy átveszem a leveleket, csak én, mint rokon nem. A meghatalmazást kitöltöm, feladom postán, (haha) csak le kell pecsételtetni. Kórházban nem feküdt, ezért a háziorvos ad ki igazolást, hogy nem képes jelen pillanatban írni.

-Jónapot kívánok, a kollégája önhöz küldött ezekkel a papírokkal, hogy tud segíteni.
[elveszi a papírokat, megolvassa]
- Itt az igazoláson az áll, hogy nem tud írni, mégis alá van írva.
- Igen, hát bal kézzel, mert ott van, hogy muszáj aláírnia.
- De ez a kettő pont ellentétben van, így nem jó. Különben is, el kéne olvasni a papír hátulján a leírást, ott van minden, hogy mit kellett volna tenni.
- Elnézést, de én bíztam a kollégái útmutatásában, amit ők tanácsoltak, az mind itt van.
[...]

Hosszasan folytattuk a beszélgetést, elmondta a pontos jogszabályt, hogy mikor változtatták, és hogy azért, hogy ne vehesse fel akárki akárki nyugdíját. Ő közben elővett egy tollat és elkezdte összefirkálni a lapot, karikázott, aláhúzott, nyilazott, plusz kifejezésekkel gazdagította a nyomtatványt, hogy milyen adatot hova kell írni. Viszont majdnem szívrohamot kapott, mikor ki akartam satírozni egy szót. Azt nem lehet, csak egyszer áthúzva, és becsillagozva, hogy *nem. Külön helyet rajzolt a két tanúnak, akiket fel kellett volna tüntetnem. (eddig csak a meghatalmazóról, a meghatalmazottról, és a postai dolgozóról volt szó) Megynyugtatott, hogy ő most bezár, mert 3 óra van, de 7 óráig még visszamehetek, hogy ha találok két tanút, akik lehetőleg mindkettőnket ismernek, akkor működhet a dolog, és átvehetem a küldeményt. Néhány nap múlva pedig kapok egy rendes igazolást, amivel majd a jövőben felvehetem az ilyen leveleket. A biztonság kedvéért megkérdeztem a nevét, hogy tudjak kire hivatkozni. "Albertné". Köszönöm. Hazamentem. Tanúkat úgy szereztem, hogy két, itt meg nem nevezett személy adatait ráírtam a papírra és aláírtam. Az egész papír úgy nézett ki, hogy ha én ilyet kapok, akkor max kitörlöm vele a seggem, teli hieroglifákkal, jelekkel, itt-ott szöveggel. Harmadszorra is elmentem a postába. Újra Morci ablakához álltam. Nem volt kedvesebb, mint máskor, inkább kérdőre volnt, hogy mi ez, amit a kezében tart. "Tudja, az előbb ön a másik ablakhoz küldött, és ott a hölgy, Albertné mondta, hogy mit írjak rá a papírra, és azt mondta úgy jó lesz." Már készültem a szöges korbácsra, de helyette jött a megdöbbenés: "Ja, ha ő mondta, akkor jó". És szó nélkül megkaptam a leveleket.

Jogszabályok, hivatali eljárások, postai dolgozó jelenléte, kórházi orvos pecsétje, lófaszt! Elég, ha Albertné azt mondja.

A történet ma esett meg velem, illetve szerencsére csak szemtanú voltam. Életemben először utaztam a BKV 85-ös buszán, ami Kőbánya-Kispest állomás és az Örs Vezér tere között közlekedik.

Kb a Lada utcánál (hehe) a második ajtónál szállt fel 4-5 kopasz-hosszúhajú-bőrkabátos-tetkós-igénytelen egy üvegkancsóval, aminek az alján még lötyögött valami borféleség. Jelenlétüket csak abból lehetett érzékelni, hogy verbálisan nekiestek egy családnak (apu, anyu, babakocsi), de főleg a családfőnek, aki külsőre talán izraelita lehetett, de őszintén megvallva fogalmam sincs, tőlem akárki lehet akármilyen. Aktuális rendszerváltóink szakmailag annyira a topon voltak, hogy szegény srác 5 perc alatt volt "nigger, cigány és zsidó is", mindegy, csak idejönnek és csinálják a gyereket, és a szociális segélyért állnak sorba. (Mondjuk arra külön kíváncsi lennék, hogy a szószóló nagyhajú bőrdzsekis mennyi adóval járul hozzá évente Magyarország jólétéhez, ill. hogy rendelkezett-e érvényes jeggyel, vagy bérlettel, azután dumálhat ingyenélőkről) Szégyen, vagy nem, senki nem akart velük kötözködni a buszon, pedig sok utas volt. Teljesen megértem, hogy mindenki inkább kussolt és figyelt, ilyen állatok ellen nincsenek észérvek, verekedni meg senki nem akart.

A rohadékok azonban akartak. A Téglavető utcai megálló előtt annyira felhergelték magukat, hogy a verbális eszközeiket egyre inkább felváltotta a fizikai erőszak. Ez persze már a többi, eddig nyugodtan tűrő utasnál is kiverte a biztosítékot, és megpróbálták megakadályozni. Erre elkezdtek szónokolni a zsidóságról, mire egy férfi beszólt nekik, hogy mivan "ősmagyarok". Természetesen azonnal odaléptek hozzá. Abban a pillanatban, ahogy elkezdődött a lökdösődés, megnyomtam a vészjelzőt. Pont jött a megálló, a sofőr megállt, és ült a seggén, hogy leszálljanak. Többnyire vették a lapot, egy páran leszálltak, de az egyik kopasz, akinek a kezében a kancsó volt, ottmaradt. Több utas is odajött szólni a buszvezetőnek, hogy csináljon valamit, mire ő előhúzta az "addig nem megyünk tovább, amíg" aduászt. Ezután végre kikászálódott az irodahelységéből, és leparancsolta a buszról a majmot, akihez közben visszatértek a társai.

Ahogy leléptek a buszról, a kancsós Don Quijote rögtön szélmalomnak nézte a buszt, küzdött, rúgott, kiabált, majd az elinduló busz ablakát ököllel majdnem beverte, egy hölgy fejétől alig pár centire. Még szerencse, hogy ezeket az üvegeket úgy tervezték, hogy több százezer kilométert kibírjon, akár a Thököly úton is, úgyhogy amíg nem fémkukával esnek neki, addig bírja.

A buszvezetőnkre jellemző, hogy annyira topon volt, mint egy másnapos csirke. A balhét, míg kezdeti állapotban volt, szó nélkül tűrte, és a verekedés kitörésekor is csak a visszapillantójába pislogott. A nagy riadalom után a következő megállóban csak a busz kétszeri újraindítása után tudta kikapcsolni a vészjelző sípolását, majd percekig kellett unszolnunk, hogy végre beszóljon a központba, hogy esetleg rendőrt küldjenek oda a megállóhoz, hogy esetleg ne szálljanak fel a következő buszra. Még annyit sem bírt megkérdezni, hogy nem esett-e valakinek baja. Miért nem készítik fel őket ilyen helyzetekre?

És van a mai esetben valami, ami kétségbeejtő. Ennek az előzménye az sajnos, hogy ma Magyarországon széles körben elfogadott nem csak ez a fajta vélemény, hanem ez a fajta vélemény nyilvánítás is. Undorító és felháborító, hogy egyes emberek ha felszállnak a buszra, inzultálni és fenyegetni merik a békésen utazókat. Gyakorlatilag következmények nélkül. Ki védi meg a megtámadott családot, ha nem a buszon, hanem az utcán találják meg őket? Ki véd meg engem, ha sértegetnek, fenyegetnek? Amíg nem ütnek meg, addig nincs eszköz ellenük, és utána is max felírják az adataikat, és szabadok. Mi ezeknek az ellenszere?

Nincs helyük a társadalomban.

Tegyük fel, hogy

A barátnőm megtudott rólam egy titkos információt: titokban éjszakánként a fürdőszobában rendőrnek öltözve fánkot szoktam zabálni. De vajon honnan? Letöltöttem, majd lefuttattam egy spyware, azaz kémprogram keresőt. Nem sokáig kerregett a gép, míg kidobott 1 db trójait, 1 db reklámprogramot, és 56 db cookit, amit veszélyesnek ítélt meg. Sápadtan konstatáltam, hogy valaki bejött a lakásomba és kémprogramokat telepített a gépemre, hogy minden információt megtudjon rólam! A BKV és az NBH után már az otthonomban is tovább gyűrűzik a kémprogram-botrány. Fasza.

 

Ha sikerül kiirtanom az összes kártevőt, gyorsan tartok egy családi kupaktanácsot, ahol ugyan nem tagadom a dolgot, de azért az mégis tűrhetetlen, hogy a személyes adataimban, feljegyzéseimben ily módon belepiszkál valaki, és ezt el is juttatja a barátnőmnek! Mindenkit beperelek, sőt, közben rájöttem, hogy alaptalain hamis információkhoz jutott a környezetem, így ha valaki szóba hozza, arra is megsértődöm. Hogy itt már senkinek nem lehet nyugta!

 

Jaj, most jut eszembe, hogy egy fél éve nem frissítettem az iwiw adatlapom, ahol a bemutatkozásnál teszek utalásokat az éjszakai életemre, és a képek között is ottfelejtettem egyet ahol talpig egyenruhában minden ujjamra rá van tűzve egy fánk.

De a kémprogramokra nincs magyarázat, láttam a tévében is, hogy akárki feltelepíthet egyszerűen kémprogramokat, csak be kell menni a hivatalba, hozzájutni egy számítógéphez, és pár gombnyomással megfertőzheti az egész hálózatot. Ez biztos, úgyhogy nyomozok tovább.

Természetesen amit eddig írtam badarság, csupán rá akartam világítani arra a hisztire, hogy mennyire kihasználják a magyarok informatikai analfabétizmusát. Szép történetek internetes kalózokról, "bejutunk az FBI szerverére egy laptoppal" mesékről, amiket a filmekben is lát az ember. (Sőt, Balatonőszödön pl. a mikrofonba telepítik a kémprogramokat.) Elég nagy bajban vagyunk, ha az NBH-ba csak úgy akárki akármit feltelepítgethet. A BKV meg csak maradjon a valagán, ha valamelyik neonsápadt hivatalnoknak recskázni támad kedve, akkor előfordul, hogy a látogatott szexoldalakról akaratlanul is összeszed ezt azt. Nem tudom elhinni, hogy még nem kerítettek magunkak néhány milliárdért egy olyan informatikus stábot akik ne tudták volna nekik ugyanezt elmagyarázni, ezért ezt a rendőrségnek kellet megállapítani. Egy kósza e-mail pedig úgy is kiszivároghat, ahogyan egy régi magyar mondás szól egy sánta kutyáról és egy hazug emberről.